gerloblog

2009. június 21., vasárnap

Van-e kiábrándítóbb?, mintha....

Van-e lehangolóbb, mint amikor egy blog nem működik, leállt, stagnál, amikor az utolsó bejegyzés már régen nem aktu? Ebbe a freeblogosba már amúgy is jó régen beletört a bicskám, új blogot kezdtem a blog.hu-n, azzal az ambícióval, hogy 1.) rendszeresen írok ble, 2.) ebből a blogból, amelynek a sablonját már ősidők óta nem frissítettem, nem is működnek a linkek, csak a dátumosak, szóval, hogy az arra érdemes blog entry-ket innen oda exportálom...

A gáz az, hogy AZ SEM frissül. Ma megnéztem katc blogját - nos, eszményi - abból a szempontból, hogy rendszeresen íródik, frissül, igazi bnapló. Úgyhogy most újólag elnézést kérek önmagamtól is, az utókortól is - elsősorban pedig minden Nyájas Böngészemtől, hogy így állok.

Elnézést - és némi türelmet. Mert (hogy Marietta grófnőt idézzem): "Már ahol áll, nem tudja a fejem."

Tudom pedig, hogy a funkcionális alfabéták halmazának éppen azon részhalmazához tartozom, amelyben íratlan szabály, hogy írni kell, de és sovány vigasz, ha azért nem írokl mert írok.

Ennek a linknek azonban van értelme: elvben, s remélhetőleg hamarosan a gyakorlatban is, a MŰKÖDŐ BLOGOM nem ez, hanem ez: GERLO.BLOG.HU.

Majd ott mentegetőzöm tovább...

S van-e kiábrándítóbb egy télies június 21-nél?

Van!!! Ezért aztán nem pnaszkodom, hanem örülök. :)))))

2009. június 21. 14:08 | bloggerlo

2008. április 1., kedd

Gyurcsány

Most, miután a tévében láttam a siralmas jelenetet, amint Kóka János belenézett Gyurcsány arcába, s közölte, hogy pártja nem akar többé az ő koalíciójában résztvenni, vagyis immár az SZDSZ is beállt a "monnyonle" kórusba, megírom Nyájas Böngészemnek azt a személyes élményemet, amit mindig átélek, valahányszor ezt az unalmasságában is fájdalmas kórust hallom: "Gyurcsány, takarodj! Gyurcsány, takarodj!" Nem tudom, mi van a fülemmel, de akárhányszor azt kiabálják: "Gyurcsány, takarodj! Gyurcsány, takarodj!", én azt mindig úgy hallom: "Gyurcsányt akarok! Gyurcsányt akarok!" Ez különösen akkor vicces, ha a nyilvánvalóan nem ezt, hanem a "takarodj"-ot üvöltő tömeg közelről látszik.

A szabaddemokraták, ó igen, ők kulturáltak, még az is lehet, hogy titkon és egyenként valójában Gyurcsányt akarnak - de van, amit jobban akarnak, s ezért ők is takarodj-ot gondolnak, és - más, finomabb kifejezésekkel - ki is mondják.

Az SZDSZ szavazótáborának 2010-ben (vagy már azelőtt) és azután mi marad? A csináld magad: a civil társadalom. Tiéd a társadalom, magadnak építed. Ellenszélben is. Emlékszem, amikor az SZDSZ párttá alakult, s elhagyta addigi gyönyörű nevét (Szabad Kezdeményezések Hálózata), mennyire sajnáltam! Nos, itt az idő! Az SZDSZ el fog tűnni a kis magyar történelem süllyesztőjében - a Hálózat azonban nemsokára itt lesz megint.

Még két megjegyzés: 1.) Kóka nem marad sokáig az SZDSZ vezére; 2. vissza fogja még sírni az SZDSZ Gyurcsányt!

2008. április 1. 19:36 | bloggerlo

2008. március 15., szombat

új szelek az idei március 15-én

Véreim, Fehérmagyarok, Zöldproletárok!
Vörösbegyek; Fradi!
Honvédek; Spenót!

Éljen az idei március tizenötödike a Patkány évében!
Éljen az a március 15.dike, amikor nincsenek esernyők, sőt a
múzeumkertbe a rendőrök csak a zászlókat engedik be, a zászlórudakat
nem!
Éljen az a március 15.dike, amikor nem esik az eső, hanem hétégra süt a nap!
Éljen az a március tizenötödike, amikor a Nemzeti Múzeum lépcsőjén
tartott megemlékezésen egyetlen politikus sem jelent meg, csak
színészek játszottak civileknek! Éljen, mert ez azt jelenti, hogy az
állam immár nem akarja kisajátítani a forradalmat, inkább kivonult
abból.

Éljen, háromszor is éljen, hogy a hivatásos ás amatőrszínészek játéka
a múzeum lépcsőjén, egyetlen porcikájában sem emlékeztetett semmiféle
forradalomra, csak arra nézvést mutatott némi nosztalgiát, amikor
apucinak anno piros, fehér és zöld papírt meg hurkapálcikát kellett
bevinni az iskolába.
Vicces, kellemes, derűs érzés.
Tiszta, száraz és biztonságos.
Vér? Ugyan! Magyar? Dehogy! Proletár? Látsz egyet is?!
Éljen az a március tizenötödike, amikor a pesti utcákon vonuló Magyar
Gárdát az emeletről a lakók lelocsolták, és ételmaradékokkal dobálták
meg!
Az egri nők melletti helyet a magyar történelem gyémántkönyvében a
pesti lakók kapják!

Pedig a pesti lakók 160 évvel 1848 után jól tudják, mi vár rájuk -
akik nem tudják: sejtik - akik nem sejtik: érzik.
Ungváry Rudolf a március 14-iki Népszabadságban meg is írta A
jobboldal kormányzása felé c. cikkében,
mi várható most, a népszarvazás után, amikor elkerülhetetlenné, s az
ország fejlődése szempontjából paradox módon kívánatossá is vált, hogy
a jobboldal vegye már át a politikai kormányzást, mutassa
meg, mit nem tud, s kezdjen el végre fejlődni, hogy majd, talán egy
generáció múlva, élhetőbb életcsírák kimutatható jelei
mutatkozhassanak itt, eme - amúgy - tejjel-mézzel folyó tájon.

Ha minden jól megy.

Az illúziók már Balzacnál elvesztek, és azóta sem kerültek elő - ebben
a nagy káoszban nem is csoda!

"A Fidesz hatalomátvételét kíméletlen tisztogatás és rágalomhadjárat
követi majd, mindenre ráteszik a tenyerüket. Nem lesznek finnyásak. De
azért ez mégse lesz már olyan, mint Chilében vagy Franco tábornok
idején. Inkább hányingert keltő. Kossuth reinkarnációjának demagógiája
árad majd egy ideig minden csatornából, de igazán a gazdasági
realitások számítanak. Az egészség- és oktatásügy összeomlását
adóemelések akadályozzák majd meg, az orvostársadalom népszavazást
igenlő, jelenleg a Fidesz által mozgósított részének korruptsága az
egekbe szökik, az oktatás színvonala tovább romlik, tanulatlan
herehallgatók árasztják el továbbra is az adófizetők pénzén az
egyetemeket, az állam csöcsét egy ideig még inkább szopják" - írja
többek között Ungváry Rudolf.

Éljen az idei március tizenötödike!
Szép az idő, és nem jut eszünkbe sem az állam,
sem a forradalom,
sem az esernyő,
sem a zászlórúd!

A zászló se.

álvidám utóhang

Megjöttek már a borsodi huszárok,
Sört hoztak az asztalra a futárok,
Gárdistákat leöntötték levessel,
A magyar nép beéri már kevessel.

Petőfiék elhúztak a bardóba
nem jönnek immár a forradalomba
demszky gábor tojást kapott,
magyar gárda kávézaccot
és beírom mindezt az én blogomba!

nem vidám utóhang

Az a módszer, hogy, aki nem tetszik, monnyonle, takarodjon, stb, nem túl nyerő, tuti módszernek inkább az idő látszik: az ő vasfoga mindent és mindenkit felemészt. Akik most vezető pozícióban vannak, egytől egyig mind nyugdíjba fognak menni, ahogyan gyermekek születnek és öregek meghalnak, ez az élet és halál örökös rendje. Ki kell várni, amíg majd végre új szelek jönnek - ki kell várni az új seggeket. (Új szeleket elvben a régi seggekből is lehetne várni - de vajon nem hiábavaló-e?!)

Új szelekről beszéltem az imént - de csak azért, mert itthon maradtam, ahol nem fújt a szél, csak a dunapartra mentem le kicsit levegőzni, s nem a Március 15. térhez (viszont ettől függetlenül március 15-én.:))).

Ha délután vagy este át akartam volna menni valamelyik hídon , ha fel akartam volna szállni a combinóra, ha kimentem volna a sörszagú trikolorba öltözött agyarok közé, akkor láttam volna a régi sötét szeleket, a szemetet, húgyot, a "permanens magyar forradalom" fedőnevű pokolraszállás utcai jeleit. És ezek akkor is borzasztó lehangolóak, ha tudom, hogy én nem vagyok agyar - én egy egyszerű békásmegyer, pardon: békésmagyar vagyok.

Aki tök feleslegesen írta mindezt, abba is hagy---

2008. március 15. 12:57 | bloggerlo

2008. január 12., szombat

megkésve? nem! megvárva!

Megkésve? Ó, nem, csupán szokatlan időpontban kívánok boldog új évet
Nyájas Böngészeimnek, egyúttal elnézésüket is kérve, amiért még mindig
oly nagyon el van hanyagolva ez az oldal. Nevezzük ezt a pillanatnyi
(?!) állapotot Konrád György szavaival "az újjászületés
melankóliájának", és/de lépjünk tovább.

Újévi kívánságul mondhatnám: "Adjon az Isten jó esztendőt, jobbat a
tavalyinál!", de vajon jelentenének-e bármit is a szavaim, ha Isten
nincsen?

Ami Isten létezésének kérdését illeti: kétségtelen, hogy ez nagy és
komoly kérdés, és ha a teljesség igényével óhajtanék foglalkozni ezzel
a kérdéssel, akkor Önöknek ítéletnapig itt kellene ülniük; nézzék el
tehát nekem, ha inkább csak összefoglaló jelleggel foglalkozom a
problémával.

- írja a kérdés eldöntetlenségének okáról Bertrand Russell "Miért nem vagyok keresztény? című írásában.

várakozás

Nos hát - ez az a tényező (hogy a megvitatása örökké tartana), amiért
a van-e Isten kérdésre ha van is válasz, az nem várható meg. :)

Ehhez képest, arra, hogy buékot mondjak Nyájas Böngészeimnek, csupán
eme - email formájában tett - blogbejegyzésemig kellett várni. :))

2008. január 12. 14:58 | bloggerlo

2007. december 20., csütörtök

Mit mondott republikánus barátom a királynak?

Mit mondott a barátom János Károly spanyol királynak?

rövid párbeszédük eképpen zajlott:

- Felség megengedi?

- Igen, természetesen.

- Köztársaságpárti spanyol menekültek fia vagyok Franciaországból.
Sokat hallottam a szüleimet, amint Önről beszéltek, s az Ön rendkívüli
szerepéről az átmenet időszakában. Az ő nevükben szeretnék köszönetet
mondani!
A király erre kezét a szívére tette és így szólt a barátomhoz:
- Nagyon köszönöm, Uram!

Juan Carlos és José Luis

Que mi amigo dijó al Rey Juan Carlos ?

MI AMIGO ¿Majestad, me permite?

EL REY Si naturalmente..

MI AMIGO Soy hijo de refugiados republicanos españoles en Francia. Yo oi hablar
mucho de Usted por mis Padres, de su papel importantíssimo durante la
transición. Y en su nombre quisiera agradercerselo !

EL REY - Poniendose la mano subre el corazón - Muchas gracias Señor !

2007. december 20. 22:46 | bloggerlo

2007. november 17., szombat

most kaptuk a hírt

úgy hírlik, bloggerlo nem tűnt el - csak átalakul!

2007. november 17. 01:40 | bloggerlo

2007. november 13., kedd

Kedves Nyájas Böngészeim!

Bocsássatok meg, hogy ennyire elhanyagollak Benneteket! Mondhatnám azt
is, hogy a blogomat hanyagolom el, de ez nem igaz: a blog csak
absztrakció, valójában csak blogger van és böngész van. Ezért most
emailt írok a blognak, vagyis Nektek, amelyben ünnepélyesség nélkül
(tehát hétköznapian) bejelentem (szimplán közlöm): ezentúl írni fogok
(Beléd, Kedves Blogom - Nektek, Nyájas Böngészeim), mégpedig gyakran.

Ad hoc? Meglehet! De legalább valóban.

Na, most búcsúzom is, remélem, levelem jó egészségben talál Mindannyiotokat!

2007. november 13. 23:44 | bloggerlo

2007. augusztus 31., péntek

Hol lakik az Isten?

Isten hajléka

- Hol lakik Isten?

Ezzel a kérdéssel lepte meg a kocki rabbi a nála vendégeskedő tudós férfiakat. Azok kinevették: - Miket beszél? Hiszen a világ tele van az ő dicsőségével!

Ő azonban így válaszolt saját kérdésére:

- Isten ott lakik, ahová beengedik.

(Martin Buber: Haszid történetek)

2007. augusztus 31. 23:50 | bloggerlo

2007. július 13., péntek

Ez július ötödiki bejegyzés akart lenni

Július 4-én 21:00kor mutatták be az Impexben (két nappal később pedig Berlinben) A Terv / Die Planung ("The Planning") című folyóirat első három számát - pontosabban a 2011 június-júliusi keltezésű 25., a 2036-os 117., illetve a 2048-as (szintén június-júliusi) 247. számokat. Ebben a 2048-as környzetben írtam kétszáz éves emlékcikkemet a Kommunista kiáltványról, A kommunizmus mint utókezelés címmel. Ez most már, hogy a szám először megjelent (utánnyomás 2048-ban várható), immár publikus.

The English version, titled Communism as Follow-up Care, is also available.

A bemutatóról pár kép Várnagy Tibor fotóblogján.

2007. július 13. 23:21 | bloggerlo

2007. június 10., vasárnap

Tábor Béla századik születésnapja

Június negyedikén mint minden évben, az idén is akadtak, akik e napon az Európai Unióból siránkoztak vissza a Tianon előtti Magyarországra. Ez azonban pőre koincidencia (ahogy az is, hogy Hamvas Béla november 7-én halt meg). Történelmi távlatból nézve június negyedike úgyis arról lesz nevezetes a magyarság számára, hogy e napon született Tábor Béla, a filozófus. Éppen száz évvel ezelőtt.

A Petőfi Irodalmi Múzeumban egy vörös drapériás teremben, ahol régente bizonyára bálokat tartottak, június 4-én este a Tábor Béla századik születésnapján tartott emlékesten a főszerep a szavaké volt, sőt a szóé, a Logoszé. Mert minden "baj" eredete a Logosz szavakká erodálódása.

Bár Kurtág György Mándy Stefániának - Tábor Béla emlékére és Bali János 119. zsoltár című, egyaránt Tábor által inspirált zeneműve is elhangzott; mégis, az estre talán jellemzőbb volt az utolsó műsorszám, amelynek keretében St.Auby Tamás zongorán előadta John Cage 4'33" című, 4 perc 33 másodpercnyi csendet „megszólaltató” művét. A szünet nélkül két és fél órán át tartó emlékest közönsége – a szervezők kérésére – nem tapsolta meg a felolvasásokat, melyek között elsőként Györe Balázs költő olvasta fel Tábor Béla „Mit jelent kérdezni?” című, eddig kiadatlan szövegét, majd számosan - köztük Surányi László, Horváth Ágnes, Kozma György - olvastak fel Tábor Béláról szóló, vele kapcsolatos vagy általa ihletett, neki ajánlott írásaikból (az elhangzott szövegekből a tervek szerint, esetleg újabb írásokkal kiegészülve, kötet készülne). A legalább százfős közönség túlnyomórészt olyan emberekből állt, akik tudták, hogy kicsoda volt Tábor Béla, jó néhányan személyesen is ismerték. (Akik nem ismerték, azoknak szól a hvg.hu Kicsoda volt Tábor Béla? című cikke, amelyhez bármely olvasó könnyűszerrel hozzászólhat, kommentárt fűzhet.

Én is ismertem - vagy mondjuk inkább úgy, hogy a szüleim barátja volt - én inkább a gyermekeitől kaptam ki pingpongban Balatonszemesen. De azért néha őt is láttam - náluk vagy az utcán -, s tudtam róla, s gyermekfejjel nagyon izgalmasnak találtam, hogy egész nap otthon ül a Haris közi lakásában, és gyorsírással sokezer oldalas könyvet ír, amelyet azonban nem nyomtat ki, hanem a kéziratpapírokkal teletölti a lakását.

S valóban hopsszú, sok ezer oldalas művön ("Bevezető fejezetek a valóság őstörténetéhez" dolgozott haláláig, túlnyomórészt egy 1927 után lassú feledésre ítélt gyorsírásos rendszerrel, amelynek a riválisa vált országos szabvánnyá 1927-ben. Tábor ezzel írt haláláig, igaz, 1983-tól kezdve - már az utókorra is gondolva - gyorsírásos kéziratainak egy részét magnóra olvasta, ezzel könnyítve meg egyrészt a saját helyzetét, másrészt Surányi László, és - újabban - Cziegler István - munkáját, akik Tábor gyorsírásos kéziratait "megfejtik".

Surányi László, Tábor Béla matematikus tanítványa honlapot is fenntart mesteréről, aki foglalkozására nézme magát "személyiségfelszabadítónak" nevezte, aki szerint a különböző vallások az egyetlen igaz vallást tükrözik különböző vallási temperamentumokon átszűrve, s aki szerint Isten a legnagyobb ateista.

2007. június 10. 14:00 | bloggerlo

2007. május 22., kedd

"Az igazságot! A kíméletlen igazságot!"

Ezeket a Dantontól származó szavakat tette meg Stendhal a Vörös és fekete mottójának. Én most azért írom ide, hogy meaculpázzak: elismerem, messze jár az igazságtól az a blogger, aki a saját blogjától messze jár, akinek az oldaláról nem derül ki mindaz, ami a szerzőjének lelkében végbemegy (bár ez a kérdés, lehetséges-e az online naplóírás überhaupt, már régóta foglalkoztat, egyelőre megoldás nincsen - számos bejegyzésem erről szól.)

Szóval, ha ma nem is írok többet, azért annyit mindenképpen jelzek, régi és új Nyájas Böngészeimmel annyit mindenképpen közlök, hogy engem is mélyen felháborít a viselkedésem! Szóval jön még borúra derű, napra nap, gondolatra gondolat.

Minden Nyájas Böngészemnek addig is jó napszakot kívánok:

bloggerlo

2007. május 22. 19:43 | bloggerlo

2007. április 19., csütörtök

már megint, sajnálom, még mindig

Folyton-folyvást ismétlődnek helyzetek, minden iránytartás és irányváltás közepette is erős periodicitás mutatkozik az életemben. Minden héten megismétlődik például egyszer az, hogy csütörtök van, egyszer az, hogy péntek, csak most volt április, és már megint április van, nicsak, már megint a metrón ülök, nicsak, már megint véletlenül találkozom D-vel, nicsak, már megint szorongok, nicsak, már megint feszengek, nocsak, már megint tanulok, nocsak, már megint engedek. Csak nem már megint elhalasztok valamit? Csak nem már megint teljesítek valamit? Csak nem már megint részeimre bomlok? Csak nem már megint integránsabb leszek?

Már megint azt érzem, már megint tudom, hogy. Már megint még mindig. Még mindig már megint. Többet most nem teszek hozzá. Sajnálom. Már megint sajnálom. Már megint - még mindig - nem sajnálok semmit sem.

2007. április 19. 17:07 | bloggerlo

Kedves Blogom, ne vedd zokon

Nyájas Böngészem,

Te se vedd zokon, hogy most csak egy rövid plain text emaillel
jelentkezem. Azt azért röviden elmondom, hogy,

*K*, igazad van a *békkel* kapcsolatban. *barátok közt nem
*bezárkózva, a *Barátok közt-öt nézve van az ember, hanem ha kimegy a
nép közé, s bemegy a színházba! Le az elefántcsont-kereskedelemmel! Le
az elefántcsont-toronyból! Ki a nép közé! *Be a színházba! Fel a
hegyre! Le a völgybe!

(Hullámhegyek-hullámvölgyek, szinuszgörbék, libikókák, logikátokat úgy
feledném! De Ti vagytok a világ, rajtatok kívül csak illúziók vannak,
s nem akarom megsérteni *Balzacot, de az az illúzió, amelyik még nem
veszett el, az is illúzió, és el fog veszni).

Ami pedig ezt a *Blog-ot illeti, igaz, hogy az elején magasra tett
lécet ("naplót a világ nyilvánosságának, ugyanolyan személyeset,
mintha az íróasztalfiókomnak írnám!") alulról ugrottam át, amennyiben
az utóbbi időben nem a személyest osztottam meg mindenkivel, hanem a
személytelenre korlátoztam bloggolásomat.

Technikailag a helyzet az, hogy a freeblog - ki emlékszik arra már,
miilyen régen történt - megújulása óta a blogomat csak bővítettem, de
nem szerkesztettem, ami, belátom, valóban galádság, de majd
változtatok a helyzeten. Az új verzióban az egyes bejegyzések
kommentálhatók lesznek, és tervezek mást is, de mit igérgetek itt
előre a medve bőrére? Lássuk inkább az említett állatot, a megújult
blogot, amelyhez megújult élet is jár, mindkettő kevesebbet, de
igazibbat ígér; de nem hirtelen-kataklizmatikusan, hanem step by
step:

vale: *bloggerlo

2007. április 19. 16:36 | bloggerlo

2007. április 7., szombat

email a blognak: ez fantasztikus!!! + Megint Bulgakov

Nyájas Böngészeim, ez fantasztikus! Elvben eddig is működött, de
valószínűleg nem állítottam be, hogy a küldeményem sima szövegként
menjen, nem tudom, a lényeg, hogy most kiderült, működik ezerrel! Csak
írok egy mailt egy titkos címre, s az automatice publikálódik; amit
levelem a subject sorába írok, az lesz a blogjejegyzés címe, amit
pedig a levelem alias blog-entry-m body-jába alias szövegtörzsébe
írok, az pedig az, hogy aki tudja, ne feledje, vasárnaponként este fél
nyolckor megy a Duna tévén A Mester és Margarita (tízrészes, orosz,
2005-ös, kettesével adják, holnap az 5-6. részt).

A lehetetlen megfilmesítése, négy epizód után úgy tűnik, lehetséges.

Ezt muszáj volt megemlítenem, s egyáltalán: muszáj Bulgakov védelmében
pár szót szólnom, mert e blogban, pár bejegyzéssel korábban úgy
emlegettem csak a nagy írót, aki maga a Mester, sőt Metamester,
Mestert teremtő Mester, hogy az iwiwen rámkattintott, ami körülbelül
olyan viselkedés volt a részemről, ezt most belátom, mint amikor
Nyikanor Ivanovics álmában először hall Puskintól származó költeményt,
A fukar lovagot, s minden olyan furcsa neki a költeményben, nem mintha
Puskinról ne vett volna már korábban is tudomást, ámde nem egyéb
módon, minthogy bele-beleszőtte a mondókájába az általa egyébként
addig az álmáig teljesen ismeretlen költő nevét: hát petróleumot ki
vesz, Puskin? a lépcsőházban a villanykörtét tán Puskin csavarta be?
Puskin már a lépcsőházban van - írta volna talán Bulgakov, de csak ha
magyar lett volna, ami szerencsére nem így van, mert akkor nem lenne
Bulgakov. Bulgakov nem a Nyikanor Ivanovocs álma-beli Puskin, aki a
villanykörtét becsavarta, nem az, aki az iwiwen rámkattintott, hanem
az az író, aki 1923. szeptember másodikán, vasárnap ezt írta
naplójába:

"Időnként, mint most is, fellobban bennem némi erő és önbizalom, örökös
depresszióm és múlt iránti vágyódásom közepette, az átmeneti
zsúfoltság eme ostoba helyzetében, e förtelmes ház förtelmes
szobájában. És hallom, mint csap magasra bennem a gondolat, és
elhiszem, hogy sokkalta jobb író vagyok bárkinél, akit ismerek. Ám
mostani körülményeim közt, lehet, hogy semmi se lesz belőlem." (Kiss
Ilona fordítása)

Szerintem értehetlen, ám attól még tény: nem mindenki szereti Bulgakovot; az egyház sátánistának kiáltja ki, a sátánisták tapsolnak. Na, mindegy. Banga kutyából nem lesz mangalica-szalonna. Egyébbént pedig szolgáltassa be Puskin a valutáját - idézem ismét Nyikanor Ivanovics álmát, mielőtt a magaméba merülnék.

Click me soon, My Dear Browser,

2007. április 7. 16:01 | bloggerlo

teszt automatikus

Újra kipróbálom, működik-e de facto az a feauture, hogy emailben
küldjek valamit a blogomra, úgy, hogy az automatikusan publikálódik.
(Követelmény, hogy sima textként menjen a sima szöveg. De sok a
szöveg. Legyen hát még több. Idekopipésztezek egy négyhónapos
automatikust, egy eldugott folderben most bukantam rá, teszteléshez
megfelel.

copy-paste starts here:
12:19 2006.12.01.
automatikus logaritmikus sportgimnasztika a szavakkal persze nagy
kérdés az interpunkció hogy vajon segíti vagy nehezíti az ellazuló a
lényegre könnyedén rágravitálódó automatizmust keith Jarrett 1975-ös
kölni koncertje merő improvizáció volt ám mégis mű lett belőle nemcsak
a hangfelvétel népszerű ma is hanem egy lelkes japán le is kottázta én
egy római üzletben láttam is a kölni koncert kottáját és láttam a
YueTube-on Jarrettet játszani ő eggyé válik a koncertjével a zenével
amit improvizál az valóban műremek na ennyit kezdetnek s az
automatikus írásból is cserebogarak lesznek leszek én is kolakowski
nevem van petrovics hollandus mr van hoop Thomas Grosser alias Tutajos
Tom van Cervonec alias gerlo alias bloggerlo alias alias gerlo alias
alias alias pravoszláv aliaszovics lekov elég volt az önsorolásból
elég volt az önismétlésből automat én lenni görög diplomat nem nem
lenni inkább lenni magyar automat inka írás még inkább írás Nagymedve
(Nitropan Huey) azt mondta a kornelnek not drink nem inni tüzes víz
nem szeretni egyenes tonkava beszéd a kakas csípje meg a böszme
természetét szélkakas meg csak csikorog élesen ki az mi az kicsoda
micsoda repüla repül a barkobha joepardy gyurcsok hubbard menheer
peperkorn bloody hell Dutchman again a tudatosságnak a felső szintjét
vagyok elveszejtendő, hagynám magamat tudattalanomból ezt azt felvetni
mint ahogyan a tudatomból is az én énemről van csak szó, a Ti énjeitek
ezalatt is zavartalanul üzemelnek bennetek.nem szabad leragadni és
szöveget javítani, mert akkor az automatizmus csorbát szenved érdekes
nem is gondoltam még erre hogy a szövegjavítás következtében az
automatizmus - az automatikus írásról van szó - csorbát szenved csorba
automatizmus csorba automatizmus! aki háromra megszólal az eszi meg a
vödör szart két koprofág ebédel azt mondja az egyik pfúj, egy hajszál
hajszálon múlt csak hogy a hajszál szó nem csak egyszer szerepelt
ennek a mondatnak az elején de nem mindegy-e dehogyisnem mindegy
automata kulcs nyitja automata ház automata ajtaját automata árulja
bent a kávét, capuccinót, kakaó álmodik a nyomor álmodik a felső
tízezer százezer egymillió tízmilliónak tízezer egy ezreléke jamaica
blue mountain még mindig nem daráltattam meg, és ideje lenne a
marcival inni belőle például a pannóniában amely pannónia utca
egyébkébnt már a dunán mint limesen pár száz méteren innen, a
barbaricumban van. Persze én a 17/a-ban írom ezeket a sorokat mintegy
automatice, s büszkén állítom, hogy Európa és Szittyaföld határa itt
húzódik: a 17/a és a 17/b között. A legjobb ha saját egészségem miatt,
nehogy túlságosan felizgassam magamat, mellőzöm - és most már minden
bizonnyal mellőzni is fogom, mert már nem emlékszem, hogy mit akartam
mellőzni. (Azóta megdarálták a Balac utcai babkávézóban, illata atomi,
gyenge-közepes fermentálással az íze és az ereje kozmikus!
zsíroskalács!
19:56 2006.12.12.
copy-paste ends here

test begins here and now, alias hic@nunc

2007. április 7. 15:04 | bloggerlo

2007. április 1., vasárnap

Három vers április 1-jén

nincs, van, nincs

Szerelemben nincsen üzlet,
üzletben nincs barátság,
barátságban nincs szerelem.

Szerelemben van szerelem,
barátságban van barátság,
üzletben van üzlet.

Üzletben nincs szerelem,
szerelemben nincs barátság,
barátságban nincsen üzlet.

irány-erény arány

Ismered-e a helyes irány-erény arányt?
Ha nem ismered, az összes borsód falra hányt!
Irány és erény aránya, aranymetszése drága kincs!
Anélkül nincsen emberi élet, anélkül semmi sincs!

Az irány az arany, az arány ez erény.
S már végzem is be, mert versem nem regény.

gólvers

Nem érdekel most a mecset,
nézem a meccset
- szólt a muszlim festő,
s a szép gól láttán
kiesett a kezéből az ecset.

2007. április 1. 17:30 | bloggerlo

2007. március 6., kedd

Bulgakov ismer

A fiatalember, aki vékonyra nyűtt Tolsztoj-inget, rövidre nyírt Dosztojevszkij-szakállt és ismeretlen gyártmányú Gogol-szemüveget viselt, ma este ujjongva közölte:

"Visszakattintott! Mihail Afaneszjevics Bulgakov visszakattintott! Ismer! Egyébként Jacques (Derrida) és Sigmund (Freud) is!

2007. március 6. 22:13 | bloggerlo

2007. március 5., hétfő

Ismerősnek jelöltem Bulgakovot

A fiatalember, aki az alábbiakat mesélte, vékonyra nyűtt Tolsztoj-inget, rövidere nyírt Dosztojevszkij szakállt és bifokális Bulgakov-szemüveget viselt.

"Tudod, rajta vagyok az wiwen, ezen közösségi portálon, amely évek óta működött már, amikor a volt matáv megvette, s a hírverés miatt szignifikánsan emelkedni kezdett az azóta nem wiwezőknek, hanem iwiwezőknek nevezett emberek száma. Nekem is nő a baráti köröm, az előbb Wolf Ági kattintott rám, akivel a hatvanas években egy osztályba jártam általánosba. Üzeneteket kapok és írok, keresem az ismerőseimet, és egyre többet találok, ahogy engem is egyre többen találnak meg. Nem tömegével - hiszen a Bajza utcai osztályból eddig egyedül a Wolf Ágival akadtam össze, de például a gimnáziumi osztályomból vagy tízen iwiwezünk; lehet tippelni, honnan indult a napokban az érettségi találkozó szervezése (egyelőre az ötlet, illetve egymás keresésének szintjén). - Talált, süllyedt.

Van, hogy valaki ismerősnek jelöl, s bár ki van téve róla vagy nyolc fénykép, mégsem ismerős. De a neve mégis az. Megnézem a közös ismerősöket, s leesik a tantusz: hát persze, egy levelezési listáról ismerjük egymást, sose láttam, azért nem volt ismerős az arca. Őt azonban ismerem.

Akad, hogy meghívókat kapok, és nem megyek el. Van, hogy elmegyek. Egy valamikori ismerősöm, akivel valamikor sokat találkoztam, valamikor bizonyára azt képzelte, hogy a versenyszférában van, mert valamikor az iwiwező ismerőseim száma meghaladta az övéit, a következő szövegű üzenetet kaptam tőle: "látom, hogy nagyon beindultál az iwiwezésben, sorra bejelölöd a rokonaimat, barátaimat, így könnyű növelni az ismerősök számát!" Hozzáteszem, olyan ismerősömről van szó, akivel - a körülményekhez képest, amelyről, itt és most, túlfeszítené - kevés közös ismerősünk van."

- Megbízhatok benned? - kérdezte ekkor a Bulgakov-szemüveges fiatalember.
- Hiszen ismersz! - fortyanok fel erre én.
- Éppen azért kérdem - válaszolja ő, majd így folytatja:

"Egyáltalán: ki kit ismer? Ismerősöm-e az, aki ismer engem, de én nem ismerem őt? S ismerősöm-e, akit én megismerek az utcán, de ő nem tudja, hogy ki vagyok? Kovács János ismeri a pápát, mi több, én is számtalanszor láttam, ő azonban fix, hogy nem ismer engem. Mármint a pápa. Kovács Jánost többet is ismerek. S hányszor fordul elő, hogy két ember közül az egyik jobban ismeri a másikat, mint a másik az egyiket!

Röviden elmondom, ki mindenkivel gyarapítom iwiwes ismerőseim számát mostanában. Erre az új jelenségre, gondoplom, már mások is felfigyeltek. Mónit, a húgomat megjelölte a Mónikák Klubja. Röviden az van, hogy felbukkant az ismerőseim ismerősei között, illetve rám kattintott valaki, akinek hideg pszeudo-érintését először nem szívesen fogadtam, valaki, aki már nem él, vagy valaki, aki nem is valaki, hanem mondjuk ey intézmény. DE az ijedtség rövid idő alatt elpárolgott, már nem rettenek meg attól, ha Hunyadi Mátyás üzen - jó ismerősöm ő nekem, s én is neki: az ő népéből vagyok egy ilyenkor, és örülök nekik: ismerőseimről van szó, ismertem fel.

Karinthy Frigyes, Kosztolányi Dezső, Ady Endre, Albert Einstein, Leonardo da Vinci, Csáth Géza, Ottlik Géza, az Írók Boltja, Sigmund Freud, a Hócipő, vagy a Kölcsey Ferenc Gimi már rám kattintottak, ismernek. Várom, mikor kattint vissza Bulgakov, Újlipótváros, vagy Jacques Derrida. Shakespeare - most nem emlékszem, hogy a Vili elismerte-e már, hoy régóta ismerjük egymást.

Úgy várom már, hogy Mihail Afanaszjevics, visszakattintson rám, talán az emailjét is megtudhatom." - mondta végül a Tolsztoj-inges, Bulgakov-szemüveges fiatalember.

2007. március 5. 22:52 | bloggerlo

2007. február 1., csütörtök

Húzd ki a konnektort öt percre!

Február elsején, csütörtökön közép-európai idő szerint 19 óra 55 perctől öt percre kapcsoljuk ki elektromos készülékeinket és oltsuk el a villanyt! – így szól a számos környezetvédő szervezetet tömörítő Alliance pour la Planète (Szövetség a Bolygóért) francia szervezet felhívása, amely emailben terjed.

A szövetség nem csak öt percnyi energia jelképes megspórolására buzdít, hanem arra is, hogy a résztvevők ily módon demonstrálják: törődnek a Földdel, amelynek energiaháztartása veszélybe került, s ezért a felelős politikusoknak, globálisan együttműködve sürgősen cselekedniük kell.

Az ötperces áramtalanítási akciót azért időzítették február elsejére, mert másnap, február másodikán hozzák nyilvánosságra az ENSZ által megbízott, a klímaváltozással foglalkozó kormányközi testület minden eddiginél tartalmasabb jelentésének első részét, amely a klímaváltozás természettudományos alapjait tárgyalja. Ebben a jelentésben - értesülések szerint - megerősítést nyernek a riasztó prognózisok: a levegőszennyezés jelenlegi trendjének folytatódása esetén a folyamat 10 éven belül visszafordíthatatlanná válik. (hvg.hu)

2007. február 1. 12:23 | bloggerlo

2007. január 13., szombat

Költői írás

Költői írás

Vers Morphón keresztül

Ismerni akarlak téged, morpho! Szeretnélek jobban ismerni téged! Megengedi nekem, hogy verseket írjak mostantól fogva Morho segítségével nekem miért nem kellene írnom egy hungaro-anglo-Magyar verset! Most! Azonnal. Rögtön. Pillanatnyilag. Pillanatnyilag. Most. Engedjed meg nekem, hogy beugorjak a mély és hideg vízbe hogy emelkedjek ki a medence aljából egy olyan versbe, ami kezdődik itt:

Röviden, Lekov, röviden!
Böjt kettő
Gyors kultúra
gyors gonzález
Nagy Peter
Ez hideg külső
Baba, ez hideg külső
Louis Armstrong Ella Fitzgeralddel énekelt
(itt és most eközött a két zárójel között Nem akarom említeni azokat a másik énekeseket, akik szintén énekelték ezt a dalt. Az okaim tenni úgy, van az valójában mondani akarok egy másik dolgot.) Mondani akarom azt, bár a dalban ez hideg külső a valóságban itt és most ez meleg és nagyon szeles külső.
Kint szél van
az időjárás a virágos tavasszal emlékeztet engem
Most a levegő a folyón fölül Danube
elér engem.

ugyanaz kínaian (leegyszerűsített) kezdődik itt. Valamint a nagy költő, Li Tai-po (Li Bai, pinyin írásban Lǐ Bái, nem ért saját kínait. „A kínai kínai nekem”, mondta Lekov.

同样用中文(简化) 开始这里。并且了不起的诗人, 李Bai, (L? B3ai) 不了解拥有汉语。诗文字诗通过Babelfish 我想要认识您, Babelfish! 我希望认识您更多! 让我写诗从现在起在Babelfish 的帮助下, 为什么不应该我写anglo 中国诗! 现在! 立即。立即。暂时。在之时。现在。让我跳跃入深和冷水从水池的底部涌现对开始这里的诗: 简要地, Lekov, 简要地! 斋戒二快速的文化迅速gonzalez 伟大它是冷的外部婴孩的彼得, 它是冷的外部路易斯・阿姆斯壮与Ella Fitzgerald 唱歌(此刻, 在这两个括号之间, 我不想要提及并且唱这首歌曲的其它歌手。我的原因做如此, 是, 我实际上想要告诉其它事。我想要告诉虽然在这是冷的外部的歌曲, 在此刻的现实中, 它是温暖和非常有风外部。有风在天气之外提醒我用花装饰的春天空气从在河多瑙河之上现在到达我并且唱这首歌曲。我的原因做如此, 是, 我实际上想要告诉其它事。我想要告诉虽然在这是冷的外部的歌曲, 在此刻的现实中, 它是温暖和非常有风外部。有风在天气之外提醒我用花装饰的春天空气从在河多瑙河之上现在到达我。同样用中文(简化) 开始这里。并且了不起的诗人, 李Bai, (L? B3ai) 不了解拥有汉语。

2007. január 13. 20:26 | bloggerlo